De rég írtam már. Nem baj, most bepótolom.
Kurva jó nyaram volt. Kezdődött rögtön június 20-án egy edzőtáborral, mai 27-ig tartott. Osztályfőnökömmel voltam, és sajnos a vége nem úgy sült el, ahogy én akartam, ugyanis osztályfőnököm kicsit szabadjára engedte a szólásszabadságát, és elég sértő megnyílvánulásokat tett vicc formájában. Ekkor nagyott zuhant a szememben, és haragos voltam rá. Aztán jött két hét szünet, amikoris 28-án megünnepeltünk szülinapomat (ami valójában júli 3, de előrébbhoztuk), és 29-én elmentünk apuval és tesójával a Judafestre, amir mésképpen csak zsidó vircsaftnak hívtak. Eseménydús nap volt, még olyan 9 óra fele (mert akkor még nem kezdődött el teljesen a fesztivál) bementünk a Dohány utcai zsinagógába. Hatalmas, és gyönyörűséges épület, csodával árasztott el engemet, amikor beléptünk. Lévén, hogy először voltam zsinagógában, új érzés volt. Onnan hamar kijöttünk, és bementünk a zsinagóga melletti múzeumba (oda már csak apu tesója jött be, apu kintmaradt), és azt is végigjártuk. Szép volt, és hosszú:) Rengeteg szép dolgot láthattunk ott is. A zsinagógából visszamentünk a fesztiválra, és nézelődzünk szerteszét. Nem volt hosszú a fesztivál útja, mert 200 méternél nem volt több, de rengeteg jó dolgot láttam, amit azóta sem felejtettem el. Ott vettük meg a kipámat, meg ott ettem először glatt kósert kaját. Semmi különös nem volt benne, csak annyi, hogy kósernek mondták:) Mindezek mellett itt találkozhattam egyik régi ismerősömmel, akivel előtte csak egyszer találkoztam, és akkor még nem is tudtam róla, hogy zsidó... És akkor még ő sem tudta rólam:D Szóval mondhatni, hogy mint zsidó a zsidóval, ott találkoztunk először. Mást nem is nagyon tudok erről írni. Az kevésbé érdekes, hogy ott láttam először ortodoxot...
Judafeszt után több napig nem csináltam semmit. Július elsején levágattam végleg rövidre a hajamat (bár most se rövid, csak lényegesen rövisebb, mint ami volt), és július 3-án hivatalosan is betöltöttem 16. életévemet. Ezekmellett vártam a július 4-ét, mert akkor mentünk Erlauba, hogy aztán Bécsig leevezzünk. Negyedike reggel sajnálatos hírt kaptunk, nem tud eljönni velünk Ezredes Úr, aki a fénypontja lett volna az egész túrának. De sebaj, nekivágtunk, és estére Erlauban voltunk apuval, anyu sógorával (aki nekem asszem nagybátyám, vagy nemtom), és egyik Mohácsi ismerősmmel, aki Ezredes Úr helyett lett a fénypont:) Lényeg a lényeg 4-én értünk oda, letáboroztunk, a felnőttek berugtak, de emberesen, aztán nyugovóra tértünk. Másnap szabadnap volt, így bementük Passauba (ami már Németországban van, 15 km-re Erlautól, ami még Ausztria) várostnézni. Betértünk egy military boltba elsőnek, ahol mitadIsten, zsidó tulajdonost találtunk:D It was brilliant. Városnézésből kb. ennyi elég, a többi rész nem érdekes. 6-án vízre szálltunk, és napról napra szeltük a Dunát. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy volt egy szerb lány, akit tavaly is láttam már a szerb szakaszon, de azóta sokkal szebb lett, és kimondottan vonzónak találtuk evezőstársammal. Szépsége majdnem elérte Jeruzsálem szépségét!! Najó, azért ne tólozzak má annyit, Jeruzsálem sokkal szebb, és a jobb kezem száradjon le, ha elfelejtenélek, Jeruzsálem!! Még Grein városában felhívott az Ezerdes úr, hogy sajnálja az incidenst, hogy nem tud eljönni, és hogy tudom-e hogy van a pészachi Haggada utolsó mondata? Nem jutott eszembe hírtelen, mert Haggadából még sosem olvastam fel sajnos, így elmondta: Jövöre Jeruzsálemben:) Akkor tudtam, hogy az Izraeli utat sikerült elintézni, és elmondta, hogy okt.26- nov.16 Izrael:D Igaz nem is jövőre lesz, és nem is Jeruzsálembe lesz a szállás, de megyünk:D Amúgy hadd vilogjak fényes hébertudásommal, a Jövöre Jeruzsálemben mondat héberül így hangzik: Lösáná hábáá biJerusálájim hábönujá. Stréber...
Lassan lassan telt az idő, és elérkeztünk Tulln és Bécs közé, ahol a kiszállást terveztük. Kiszáltunk, és hazafele vettük az irányt. Auf Wiedersehen, Österreich...15-én értünk haza, amikor is 3 nap elteltével újra indulni készültünk, Esztergomra. Csak akadt egy kis bökkeni, kiderült, hogy nem 18-án, hanem 19-én érkezik a TID Esztergomra. Na sebaj, vártunk még egy napot. 19-én elindultunk apuval és öcsémmel Esztegomra. Még Esztegom előtt 20 km-rel megláttunk egy piros Toyota Hiace-ot, és rájöttünk, hogy ezek is mohácsi ismerősök (de nem volt közöttük, akivel Ausztriában voltunk), és ők épp kiálltak egy Sparnál, hogy olajat vegyenek, és mi is kihúzódtunk. Üdvözöltük egymást, és nekem volt a nyakamban egy Chamsa (mármint nyaklánc), és egy idősebb néni felfedezni vélte, hogy ilyenje neki is van:) Már megint a zsidók:) Jajj, ezt lehet nem szabadott volna leírnom, mert ezt anno Hitler is mondta, de szerencsére nem közismert mondata, így senki nem tesz rasszista kijelentést, ha ezt a mondatot mondja, és nem pejoratívan. Szóval zsidók mindenütt vannak. Esztergomtól Pestig volt csak a TIDdel a szerb lányka, Budapesten kiszállt. Addig gyönyörködhettem ki magamat benne. Túratársaim Esztergomtól az az idős házaspár, ahol a nőnek zsidó vonatkozásai vannak (ők Budapesten az 1715ös kilométer körül kiszálltak), a mohácsi hűzaspár (akik a Százhalombattai kikötésnél továbbindultak, hogy egy nappal korábbal érhessenek Mohácsra), és a házaspár egyik lánya, és annak barátnője jöttek végig egy kajakkal Mohácsig mellettem. Nekem tetszett a magyar szakasz, elvonatkoztatva az időjárás szélsőségeitől, és attól, hogy a németeknek nyalta a seggét a vezetés. Sebaj. Amúgy még Erlauban megkért egy német srác arra, hogy vigyem le a kajakját Pesttől Mohácsig, így Pesten lecseréltem a kétszemélyes hajót egy egyszemélyesre. Jól ment az egyes kajak, szerintem egy álom. A túrról többet nem érdemes megemlítani, szimplén jó volt, és kész:D Túrából 28-án érkeztünk haza, és másnap vagy harmadnap (nem emlékszem pontosan) mentünk a dokihoz, aki levette az arcomról az egyik szemölcsöt. Azóta begyógyult. Aztán megint jött 10 nap lazsálás, és elérkezett a várva-várt Jewish camp. Egyéként a tábor előtt pár nappal kaptam az infót, hogy az ofőnk elhagy minket. Mondjuk úgy egyik szemem sírt, a másik nevetett, ezt most nem részletezném, majd egy másik alkalommal.
Szóval a tábor... 10-én reggel édeapámmal felmentünk Pestre, és kb 8-ra fel is értünk. Indulás fél 9re volt kiírva, így vártunk. Miközben vártunk, furcsa, ismerős alak tűnt fel, aki hozta a lányát. Rögtön felismertem őt, ő nem ismert fel engem:) Egyik zsidó forumról ismerem. Szerintem a tábor 7. napján, a szülőnapon már megismert, de nem biztos.
Szóval visszatérve a várakozásra, a buszok 8:45-re érkeztek meg (mégiscsak zsidó szervezés, sosem volt a zsidók erőssége a pontosság), és lassacskán felszálltam a buszra, elbúcsúztam aputól. Leültem viszonylag elől egy üres helyre, és utána jött egy 18-19 éves lány, aki megkérdezte angolul (nem tudta, hogy magyar vagyok, bár én sem tudtam, hogy ő magyar), hogy leülhet-e. Leült, és ennyi volt az egész beszélgetésünk a buszon:D Ő épp egy csoportvezető-tréningre jött, és keresték a másik ilyen csoportvezető-tréningest, először aszitték, hogy én vagyok, majd én közöltem, hogy én egy Golános vagyok (Golán az egy 14-16 év közötti csoport). Erre az egyik csoportvezetőm (nevezzük ezentúl héberül őket: "madrich"-om) azt mondta: Szép nagyra nőtt Golános vagy!:) Előttem ült a két madrichom, tehát elég sok mindent leszűrhettem róluk a beszélgetésük alapján. Kb. félúton a két madrich elkezdett beszélgetni a mögöttem elhelyezkedő Molnár- testvérpárral, akikkel a tábor alatt egész jól összebarátkoztam. Alapjáraton féltek kicsit a madrichok, mert első olyan csoportot vezették, ahol idősebbek is voltak, de a Molnár testvérek annyira szétoltották őket, hogy szólalni sem bírtak:D Kicsit már sajnáltam is őket. :) Aztán megérkeztünk Szarvasra, ahol leszálltunk, elhelyeztek minket, és megismertem leendő szobatársaimat és csoporttársaimat. Legfiatalabb a 13 éves Molnár Ádám, aki simán kinéz 16-17 évesnek, és a legidősebb a 19 éves Singh-Bahadur Dávid, akit nevének nehézsége miatt essbé Dávidnak hívtunk:) Azért hívtuk essbé-nek, mert volt egy másik Dávid, történetesen a másik Molnár gyerek, így amikor néha csak Dávidot mondtunk, elég nagy kavarodásokat keltett a névrokonság:) Aztán jött az ebéd, ahol is nem ettem szinte semmit, mert nem voltam éhes... Keveset ettem ugyan, de csak hogy lássák, hogy eszek is valamit:) Asztal szélén ültem, így csak egy szomszédom volt, egy Mókus becenevű lány. Később aztán több szomszédom lett, mert ültem az asztalfőnél is egyszer-kétszer, meg ültem a régi helyemmel szemben, így viszonylag sok szomszédom volt:) Na mindegy, ezt hagyjuk!:D Ebéd után elmondtuk az asztali áldást, de hogy megint villogjak héber tudásommal, az asztali áldás héberül: Birkát hámázon, így néha csak birkahámozásnak becéztük. A birkát hámázon rövid változata, amit hétköznapokon szokás mondani, az így néz ki:
"Baruch atah Adonai, Eloheinu melech ha-olam, hazan et ha-olam kulo b’tuvo b’chein
b’chesed uv-rachamim, hu notein lechem l’chol-basar, ki l’olam chasdo,
uv-tuvo hagadol tamid lo chasar lanu v’al yechsar lanu mazon l’olam va-ed.
Ba-avur sh’mo hagadol, ki hu Eil zan um-farneis lakol, u-meitiv lakol u-meichin
mazon l’chol-b’riyotav asher bara. Baruch atah Adonai, hazan et hakol.
Uv-nei Y’rushalayim ir hakodesh bimheira v’yameinu.
Baruch atah Adonai, boneh v’rachamav Y’rushalayim. Amen.
Oseh shalom bimromav hu ya-aseh shalom
aleinu v’al kol-Yisrael, v’imru: Amen."
Folytatom néhány, számomra fontos/vicces sztorival/információval.
Mivel nem küldte el a köcsög blogoldal a beírásom felét, ezért nem biztos, hogy olyan lesz, mint az előző, de igyekszek.
Még visszatérek a szobához meg a csoporttársakhoz egy kicsit. Durva 30 perccel utánunk megérkezett Ede, aki kocsival jött fel, és amikor meglátott, rögtön azt mondta: Hát akkor én bemutatkozom; Ede vagyok. Kicsit meglepődtem, mert egy festett hajú, vastag nyakláncos gyerekkel álltam szemben, és én is bemutatkoztam. Mint később kiderült, azt hitte, hogy én az egyik madrichja vagyok, és azért volt ilyen illemtudó:D Aztán tábor végén volt egy beszélgetős program (megintcsak héber nevén Peula), amin arról volt szó, hogy kinek mi volt a legrosszabb élménye a táborban, és Ede azt mondta, hogy belépett a szobába, meglátott engem, és azt hitte, hogy madrich vagyok, velük fogok aludni, és majd nem lehet későig fent maradni, és nem lehet majd hülyéskedni sem:D Durva volt:D Másik csoporttársamnak, Daninak is hasonló élménye volt, így nyilatkozott: Először is megláttam őt(mutatva M. Dávid felé), őt (mutatva felém), és… hol vagy? Igen, őt(mutatva M.Ádám felé), és azt hittem róluk, hogy tiszta vallásosak, és mi majd reggel-este mindenféle vallási szertartásokban fogunk részt venni:D Aztán egy korábbi program alkalmával Daninak ugyancsak építő hozzászólása akadt. El kell mondjam előtte, hogy M. Dávid a vallás terén, S-B Dávid pedig az elektromosság/fizika téren volt jártas, és a Peulán épp a felelősségről volt épp szó azt hiszem, és valamelyik csoporttársam hülyeséget szólt be, és a két Dávid rögtön elkezdte oltani azt a gyereket, majd a Dani közbevágott: Vigyázz! Ő (mutatva a M. Dávidra) a Tórából, ő meg (mutatva S-B Dávidra) az elektromosságból fog kioktatni:) Másik sztori számomra még jobb volt, szakadtam a röhögésből. Ede az emeletes ágyon, én a mellette lévő ágyon lent, S-B Dávid pedig épp valamiért mászkált a szobában, és megkérdeztem tőle, hogy miket fog csinálni, ha villamosmérnök lesz? Elkezdte sorolni, volt benne a számítógépalkatrészektől a villanyáramig minden, még áramelosztás is (természetesen a felét nem is értettem, mint ahogy Ede sem), és amikor végzett Dávid a mondadójával, akkor Ede benyögte: De azért szexelsz? :D
Ede hozott magával laptopot is (mert táborban volt internetelérhetőség), és a kisgyerekeket ijesztgettünk mindenféle ijesztgetős játékkal, egyik csoporttársam (Pista) úgy megijedt, hogy sikítani kezdett:D Aztán Ede szexjeleneteket is akart volna mutogatni, megkérdezve, hogy tudjátok mi ez?, de aztán mondtam neki, hogy nem kéne, és nem csináltuk. De fantasztikus dolgok történtek a táborban. Majd még egyéb sztorikat írok, ha eszembejutnak. Jöjjenek a programok:
Szóval rögtön kezdem a legelső programmal, a zászlóavatással, amit a héber nyelv mifkad-nak hív. Ez a ceremónia a mifkad téren volt, értelemszerűen. Elénekeltük az izraeli himnuszt, a Hatikvát. Nem is kímélem az olvasót, tessék-lássék:
Kol ‘od balleivav penimah, כֹּל עוֹד בַּלֵּבָב פְּנִימָה
Nefesh yehudi homiyah, נֶפֶשׁ יְהוּדִי הוֹמִיָּה,
Ulfa’atei mizrach kadimah, וּלְפַאֲתֵי מִזְרָח, קָדִימָה,
Ayin letziyon tzofiyah; עַיִן לְצִיּוֹן צוֹפִיָּה;
‘Od lo avdah tikvateinuעוֹד לֹא אָבְדָה תִּקְוָתֵנוּ,
Hatikvah bat shnot alpayim, הַתִּקְוָה בַּת שְׁנוֹת אַלְפַּיִם,
Lihyot ‘am chofshi be’artzeinu , לִהְיוֹת עַם חָפְשִׁי בְּאַרְצֵנוּ,
Eretz-Tziyon vYerushalayim. אֶרֶץ צִיּוֹן וִירוּשָׁלַיִם.
A mifkad téten ezek után csak reggeli ima volt, elsőnek a Mode ani:
Mode ani lefanecha, melech chai vekayam, shehechetzarta bi nishmati, bechemela raba emunatecha.
Ebben megköszönjük az Örökkévalónak, hogy újra visszakaptuk a lelkünket, és elmondjuk a Smá imát is(mit most kivételesen magyar fonetikával írok le):
Smá Jiszráel Ádo-náj Elo-hénu Ádo-náj echád
(Báruch sém kevod málchuto leolám váéd)
Veáhavtá et Ado–náj Elo-hejchá,
Bechol levávchá,
uvechol náfsechá,
Uvehol meodchá,
Veháju hadevárim háéle,
aser ánochi mecavchá hájom
al levávéchá,
vesinántám levánechá,
vedibártá bám besivtechá bevétechá,
uvelechtechá váderech, uvesochvechá, uvkumechá
uksártám leot ál jádechá,
veháju letotáfot béjn éjnechá,
uchetávtám ál mezuzot béjtechá uviseáréchá.
Miután elmondtuk ezt a két imát, ezután megyünk csak reggelizni. Egyik étkezés során volt egy vicces esemény, mégpedig Ede próbálgatta a kipámat minél hátrább rakni a fejére, és megkérdezte, hogy látszik-e elölről. Természetesen nem látszott, és mondta, hogy: Helyes, mert én szégyellem ám a zsidóságomat (mondta viccből), mire rávágtam: Én is. És pont egy izraeli hadsereges póló volt rajtam, Dávid-csillagos medál a nyakláncomon, és kipa a fejemen( mellékesen megjegyzem tábor ideje alatta végig hordtam a kipát). Ede csak röhögött, és azt mondta: Igen, látom:)
21-én reggel voltam reggeli imán, ahol nem jött össze a minjen (10 fő), tehát nem volt hangos ima, de Molnár Ádám segítségével én is imádkozhattam. Kösz Ádám!:)
Legfőbb program a péntek-szombat volt. Pénteken délelőtt és dél körül rendet kellett rakni a táborban, mert péntek este ellátogat hozzánk Isten, és mégse koszba meg kuplerájba jöjjön. Miután megvolt a rendrakás, elmegyünk lezuhanyozni, hajat mosunk, borotválkozunk (már aki úgy szép, ha borotvált), és felvesszük azt a ruhát, ami a legszebb és legközelebb áll hozzánk, hogy teljes szívünkből fogadhassuk Istent. Majd ha mindezek megvannak, elmegyünk a zsinagógába (bár a nagy létszám miatt mi nem ott, hanem egy Kupola nevezetű helységben voltunk), és ima alatt igyekszünk az „amen”, „brich hu” szavakat mondani, amikor halljuk őket. Ezt az egész szertartást Kabbalat Sabbat-nak hívjük. Legelső közös ima, amit mindenkinek mondania kell, az a Lecha dodi:
Lechah dodi likrat kallah לכה דודי לקראת כלה
pnei Shabbat nekabelah פני שבת נקבלה
Shamor ve-zachor be-dibur echad שמור וזכור בדבור אחד
hishmianu E-l hameyuchad השמיענו אל המיחד
Adonai echad ushemo echad יי אחד ושמו אחד
Le-Sheim ul-tiferet ve-li-t'hilah לשם ולתפארת ולתהלה
Likrat Shabbat lechu ve-nelechah לקראת שבת לכו ונלכה
kee hee mekor haberachah כי היא מקור הברכה
merosh mikedem nesuchah מראש מקדם נסוכה
sof ma'aseh be-machashavah techilah סוף מעשה במחשבה תחלה
Mikdash melech ir meluchah מקדש מלך עיר מלוכה
Kumi tze'i mitoch ha-hafeichah קומי צאי מתוך ההפכה
Rav lach shevet be-eimek habacha רב לך שבת בעמק בעמק הבכא
ve-hu yachamol alayich chemlah והוא יחמול עליך חמלה
Hitna'ari me-afar kumi התנערי מעפר קומי
Liv-shi bigdei tifartech ami לבשי בגדי תפארתך עמ
Al yad ben Yishai beit ha-lachmi על יד בן ישי בית הלחמי
Korvah el nafshi ge-alah קרבה אל נפשי גאלה
Hitoreri hitoreri התעוררי התעוררי
Ki va oreich kumi ori כי בא אורך קומי אורי
Uri uri shir dabeiri עורי עורי שיר דברי
Kevod Ado-nai alayich n iglahכבוד יי עליך נגלה !
Lo teevoshi ve-lo tikalmi לא תבושי ולא תכלמי
Mah tishtochachi u-mah tehemi מה תשתוחחי ומה תהמי
bach yechesu aniyei ami בך יחסו עניי עמי
ve-nivnetah ir al tilah ונבנתה עיר על תלה
Ve-hayu limshisah shosayich והיו למשסה שאסיך
Ve-rachaku kol mevalayich ורחקו כל מבלעיך
Yasis alayich E-lohayich ישיש עליך אלהיך
Kimsos chatan al kalah כמשוש חתן על כלה
Yamin u-smol tifrotzi ימין ושמאל תפרוצי
Ve-et Ado-nai ta'aritzi ואת יי תעריצי
Al yad ish ben Partzi על יד איש בן פרצי
Ve-nismechah ve-nagilah ונשמחה ונגילה
Boi ve-shalom ateret ba'alah בואי בשלום עטרת בעלה
Gam be-simchah u-ve-tzahalah גם בשמחה ובצהלה
Toch emunei am segulah תוך אמוני עם סגלה
Bo-i chalah boi chalah בואי כלה בואי כלה
Nem is nehéz, igaz? Tudni kell a Sabbatról, hogy ezen a napon nincs munkavégzés, nem kapcsolgatjuk a villanyt, nem rágózunk, nem tépünk papírt (még a wc papírt is pénteken előre letépkedik), és természetesen nincs zenehallgatás sem, és nincs telefonálás… Viszont van pihenés és jó cselekedetnek számít a szex! Az mondjuk kitétel, hogy csak a házastárssal, de azért ez jó dolog, nem?:)
Miután bejött a Sabbat, elmentünk kajálni, de ennek is külön módja volt/van… Először is 3x leöblítjük a jobb kezünket, 3x a bal kezünket, és ezt kell mondani: Báruch átá Ádonáj Elohénu melech háolám, áser kidsánú bömicvoszáv vöcivánú ál nötilász jádájim.
Ezután nem beszélünk. Kivéve az áldásokat. Áldást mondunk a kenyér fogyasztása előtt, majd a bor fogyasztása előtt (ezeket nem írom le, nem fontosak), és csak utána eszünk. Maceszgombócleves volt. A második nem is lényeges:) Majd a péntek esti vacsora után elmondtuk ismét a birkát hámázont, de most már nem azt a rövidet, hanem egy nagyon hosszút, amit le sem írok, mert iszonyú hosszú.
Aztán másnap elmentünk be Szarvasra, és gyilkososat játszottunk, amikor is én voltam a prostituált. Aztán szombatról még annyit, hogy aznap este el kell mondani a szombatbúcsúztatót (hávdálá), és utána lehet kapcsolgatni a villanyt:) Most a hávdálát sem írom le. Aztán vasárnap az a nap, amikor a szülők bejöhetnek a táborba megnézni a gyereke(ike)t. Hozzám senki sem jött, mondjuk nem is hiányoltam senkit:D Azoknak a szülőknek, akik eljöttek, táncot adtunk elő, mondjuk az túlzás, hogy táncoltunk, mert senki sem tudta jól a táncot, de megpróbáltuk:) Énekeltünk is a szülőknek, meg táncoltunk is velük. Én mondjuk pont nem, mert nem táncoltam, de ez most lényegtelen. Délután ismét kilátogattunk páran Szarvasra, de most másfele mentünk, be egy kávézóféleségbe, és döglöttünk:) Meg néztünk egy kis olimpiát is, mert mitadIsten, volt TV is:)
Aztán a többi nap nem nagyon maradt meg bennem, mert mindenfélét csináltunk, többek közt kenuztuk (Ádám szakképzett kormányossal, aki többet röhögött meg ijesztgette a lányokat, mint kormányos, de „megúsztuk” :D Ne higgye senki, hogy beborultunk, mert nem, csak gondoltam ezt a poént elsütöm;) Lovaglás is volt, de azt nem vállaltam be, mert nem vagyok szittya harcos, hogy lóra kényszerüljek, inkább csak etettem őket:D Egyik ló szemén szürkehályog is volt:(
Kb. össz-vissz ennyi, majd úgyis pótolom a kihagyott részeket.
